Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



SGB

Egy életnyi pillanat

Lelépett a vonat lépcsőjéről. Megállt, szeme csodálkozva derítette fel a sosem látott tájat. Lába alatt a lassan hűlő beton, s feje fölött az ég ismerős volt, de valahogy mégis. Nem a megszokottan egyhangú, hanem valami más illatú, más hangulatú. Igaz, csak egy picit, de szíve mégis a torkában dörömbölt. Hetek óta erre vágyott, ezekre a percekre, hogy elinduljon, hogy végre itt legyen. Hogy végre ő is itt legyen. Előtte magasodott az állomás épülete, s mögötte talán egy új élet. Vagy legalább egy álomszép nap, esetleg kettő. Talán nem több, de ennyi is elég egy élethez... De csak állt, mögötte nyugaton álmosan ásított a nap, és lassan, élvetegen egyre mélyebbre merült. Élvezte a percek fájdalmas lassúságát, s talán forró szívében féltette, legalábbis valahol mélyen, az álom édes illatát a földről. A fiú csak állt, merengve, nézett keletre, igaz, az állomás szürke betonja elfogta a képet, de szíve érezte, arra kell menni. Aztán erőt vett magán, szíve szerelmes, mély kábulatán. Elindult, lábát nehezen emelve, mintha a föld sírt volna érte, hogy elhagyja. Újra előhömpölygött a félelem mély ködje - és elborította elméjét. Tétova mozdulattal megpróbálta letörölni szemem elől a zavaró valamit, aztán csak legyintett, és elmerült emlékeiben. Felvillant előtte az elmúlt két hét minden álma, minden reménye, látta magát, s látta őt is, ezerféleképpen, mindig máshogy, futva, rohanva, tétován elfordulva. Néha lelke meg-megremegett, ahogy egy fájó, vagy épp gyönyörszép emlék jutott eszébe. Közben lábai öntudatlan vitték előre, talán egy másik szív szava mutatta az utat a messze ismeretlenbe.... Egy csendes, fákkal szegélyezett utcában állt. Talán csak most érkezett, vagy évek teltek el? Érezte a ránehezedő idő súlyát, mely eddig légiesen könnyű volt, sosem létezett. Körbenézett. Nyugatra a nap még bőkezűen szórta rozsda-szín fényét a világra. Csodálkozva nézett körbe ismét. Házak, fák s megint házak. Vajon hol, s merre várják? Elindult, tétován, elveszve az ismeretlenbe. Nézte, kicsit félve, ahogy lassan fogynak a számok, elszaladnak velük a percek. Már csak húsz, de pár lépés és nem több tizenötnél.... Minden lépésnél megremegett a lába, nagyot nyelt, sóhajtott, majd félve lépett tovább. Zenélt körötte a szél, halkan zúgtak a fák, sosem-halott szépen, fenségesen zengték egy új élet dalát.... Aztán csak egy számot látott. Amit eddig keresett. Szeme elé újra beúszott a fehér felhő, elnyelte a fákat, a szelet, a lenyugvó napot. Csak őt látta, ahogy áll a kapuban, szótlanul, álomszépen. Szólni akart, fejében örvénylettek a gondolatok. A lány szemében nézett, és érezte, eltűnik körüle minden. Nem érezte az időt, nem érezte a teret. Csak a lány szívét hallgatta, ahogy lelassult, majd szótlanul megállt köröttük a táj, az idő. Csendben álltak, csodálkozón, hallgatták egymás ki nem mondott szavait, a másik halk gondolatait. Egy szót sem szóltak még, de összefonódott ujjaik mindent elmondtak, sőt még többet is, amit bármely emberi szó adhatott, mondhatott volna, s azon túl is, az egész életet. Téged láttalak, téged vártalak minden álmomban, súgták hangtalanul, s a két szív egyszerre dobbant, két ajak egymásra forrt. De a nap csak mosolygott, mint mindannyiszor, majd ásított, lágyan elpihent valahol messze távol.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Blood Apply pressure on Readings Explained

(ANeeceiverge, 2018.09.27 14:54)

Pression arterielle est comment dur votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur sentiment pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque temps votre coeur bat, il pompe le sang par de vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-pas-cher-strasbourg/